Bevezetés az Iszlám Bankvilágba

The Islamic Banker Hungary


Az Iszlám saría

Az iszlám jog jelenleg a világ legrégebbi és ekképpen legarchaikusabb élő jogrendszere. A jogi fejlődésnek nagyjából azt a szintjét őrzi, mint az Európában a korai középkorban használatos germán szokásjogok. A különbség közöttük az, hogy amíg ezeket a régi jogokat a lassan felelevenülő római jog, illetve a modern jogalkotás jószerivel végképp kiszorította a használatból (egyedül a brit szigeteken őriznek belőlük valami keveset turistacsalogatóként), addig az iszlám jog isteni törvény, s ilyenként örök és változtathatatlan. Nem tűr semmiféle korszerűsítést vagy modernizációt.

Alapja a Korán, illetve a szunna, azaz a Próféta és kortársai hagyománya. Az egyetlen kibúvó alóla az, hogy nem kell mindenütt, minden helyzetben alkalmazni, hanem – főként a keleti iszlám országokban – a saría régóta jól megfér a civil joggal. Ha nem is hivatalosan, a saríát minden muszlim közösség gyakorolja.

a saría (a szó eredeti jelentése a mindig vízhiányos Közel-Keletre jellemzően: út a víz felé, s innen: útmutatás, vallási jog) a hívők életének külső viszonyait szabályozó és a devianciákat szankcionáló vallási parancsolatok összessége. Innen érthetjük meg azt is, hogy a tradicionális iszlám képzésben soha nem vált ketté a jog és a teológia, illetve, hogy a saría-bíróságokon voltaképpen ma is teológusok ítélkeznek. Ezért eleve reménytelen, ha az európai jogi szemlélet alapján igyekszünk ezt megérteni. Az iszlámból hiányzik az európai értelemben vett jogalkotás (legislatio) teljes folyamata is: az iszlám jog alapja nem a törvényhozás, hanem egy – örök érvényűnek gondolt – jog megismerése (jurisprudentia). Ebből következik, hogy maga a saría nem valamiféle kidolgozott jogrendszer vagy törvénykönyv. Joganyaggá e hatalmas szabályrendszer akkor válik, amikor képzett személyek értelmezni tudják. Ebből lesz a jogtudomány, a fiqh (a szó eredeti jelentése: felfogás, megértés). Erre azért van szükség, mert a Korán, illetve a Próféta és követői úzusának ismerete nem adnak minden helyzetre konkrét útmutatást: ezen a ponton kapcsolódik a folyamatba a rai (véleményalkotás) is; ezért fordulhat elő az, hogy az egyes muszlim régiók joggyakorlata egymásnak homlokegyenest ellentmondó lehet anélkül, hogy ez az egész harmóniáját veszélyeztetné. A valós joggyakorlat pedig az egyes országok hagyományaihoz és politikai viszonyaihoz alkalmazkodik.

Jelenleg a saría büntetőjogi rendszerét sehol sem használják tisztán, leginkább még az Öböl-országokban ragaszkodnak hozzá, illetve a szudáni és az afganisztáni fundamentalisták próbálják mereven alkalmazni. De létezik számos olyan – deklaráltan iszlám – rezsim is, amely csak bizonyos elemeit alkalmazza, ilyen például Pakisztán és Irán. Az iszlám országok zömében eleve nyugati típusú büntetőbíráskodás érvényesül. Más kérdés a családjog és a vele összefüggő polgári jog. Ezen a téren jószerivel csak Törökország és Szíria szakított deklaráltan a saríával.

A saría azonban nem csak jogként érdekes. Ha jogrendszerként elavult is, mégis tükröz valami nagyon fontosat: az iszlám világ igazságról és jogról való felfogását. És ekként még évszázadokig velünk fog maradni.

Mudaraba: